A médiának nagy szerep van abban, hogy egy közismert személyből mit kreál, milyen képet fest az emberek elé. Dr. Csernus Imre, a nem éppen megszokott terápiás módszereiről, a durva, pökhendi modoráról és sokkoló kezelési módszereiről vált hírhedtté. Amiben van némi igazság, tekintettel arra, hogy például egy drogos vagy alkoholista esetében a „mézesmázos pszichiátriai csevej", mit sem ér. Megosztja a közvéleményt, sokak életét megmentette, kritikusai pedig voltak, vannak és lesznek.
.JPG "Dr. Csernus Imre előadás közben")
Dr. Csernus Imre előadás közben
A péntek esti előadáson szép számmal voltak érdeklődők, akik közül sokan magukkal hoztak egy „előítélet csomagot". Személy szerint már a bejárati ajtónál kifüggesztettem volna a következő felhívást: „A Csernus dokival kapcsolatos előítéleteket, félelmeket és a média által róla alkotott képet kéretik a bejárati ajtónál hagyni. Az előadásra mindenki tiszta-, előítéletektől mentes lappal lépjen be, majd azt követően egyéni véleményt és képet formálhat arról, milyen is az, akitől szinte mindenki frászt kap". Mert ugye, előítéleteink akadályoznak meg abban, hogy másokat teljesen elfogadjunk. Helyjegyükből adódóan, az első sorokban székükbe süppedőknek nagyobb esélyük volt arra, hogy Csernus doki valamelyiküket kipécézze. A közönség közül pedig néhányan egymás között sutyorogták: "csak ne engem szúrjon ki magának". Aztán megjelent a hírhedt, az indulatokat generáló doki. Nemes egyszerűséggel és lazasággal lépett a közönség elé, majd közé, nem teketóriázott, a téma közepébe vágott, hiszen azért jött, hogy megmondja a tutit.
Előadásának tematikája: Illúziók, hazugságok és konfliktusok a párkapcsolatban volt. A mintegy 250 érdeklődő soraiból aztán öt „szerencsés!?" saját bőrén is megtapasztalhatta, milyen is az a bizonyos Csernus -féle „személyiségkínzás". Néhány perc elteltével a közönség némiképp fellélegzett és megtapasztalta, hogy a Csernus dokinak humorérzéke is van, nem éppen olyan, mint amilyennek hitték, ezáltal a vele szemben kritikusabbak máris megszabadultak egy előítélettől. Aztán, ahogyan az várható volt boncolgatni kezdte azokat, akik bevállalták, hogy a közönség előtt is kiterítsék azt a bizonyos „párkapcsolati szennyest", amije mindenkinek van, csak egyesek jól a szőnyeg alá söprik. Ha nem látom, nincs is alapon, jobb nem foglalkozni vele, mások úgysem látják, majd lesz valahogy - gondolják sokan. Amit azonban elfelejtenek, hogy a „szemétkupac a szőnyeg alatt is egymásra halmozódik" és egy idő után, attól még nehezebb megszabadulni.
.JPG "Dr. Csernus Imre előadás közben")
A közönség soraiban gyakran elhangzott a „de jó, hogy nem engem szúrt ki" magának megkönnyebbülés, miközben mások példájából mindenki levonhatta magában a következtetést: miért vesztegel még mindig olyan kapcsolatban, ahol nem érzi jól magát, mitől fél, mi az oka annak, hogy nem működik a kapcsolata stb. „Az áldozatok" többnyire bevállalták, nagyokat sóhajtottak, sokszor elakadt a szavuk", miközben a kínos helyzetből öniróniával és mentegetőzéssel próbáltak szabadulni. A közönség pedig tapssal, nevetéssel ellensúlyozta a feszült helyzetet. Az érdeklődők többsége leginkább a női nem képviselőiből tevődött, de olyan férfiak is akadtak, akik önszántukból, és nem párjuk unszolására vettek részt az előadáson. Az előttem helyet foglaló fiatal férfi például olyannyira jól szórakozott, hogy érthetőn gyakran megismételte a „be..sz...ok milyen jó dumája van ennek a pasinak" megjegyzését.
Csernus aztán megmondta a tutit, amit valljunk be őszintén, azért szakértő rávilágítása nélkül is tudunk, ha kíméletlenül őszinték vagyunk magunkhoz: egy jól működő kapcsolatért minden nap meg kell dolgozni, minden nap más helyzeteket és problémákat vet fel, nem lehet az előző napi boldogságot a következő napon is ugyanazon a szinten megtartani. Egy párkapcsolatban az egyik legfontosabb tényező az önismeret és az önbecsülés. Hogyan becsülhetne és tisztelhetne a párunk, ha saját magunkat nem tiszteljük, erre épülhet a párunk tisztelete is.
.JPG "Dr. Csernus Imre előadás közben")
Nézd meg az anyját, vedd el a lányát - avagy a helyzet fordítva is érvényes - nézd meg az apját, és vond le a következtetést, milyen lesz a fia.
A párkapcsolati minták legnagyobb részét akarva-akaratlanul a szüleinktől tanuljuk és visszük át saját kapcsolatunkba. A nem akarok olyan lenni, mint az anyám vagy az apám kijelentések is ezt bizonyítják. Dr. Csernus kiemelte a szülőkről való leválás fontosságát, majd a „libikóka effektus" által kitért arra, mikét zsarolja egyik fél a másikat érzelmileg és hogyan zajlanak a mindennapi játsszmák egy kapcsolaton belül. A gyengébbnek, elesettebbnek tűnő érzelmileg zsarolja és - Csernus szavaival élve - leszívja a másikat. Egy biztos, olyan problémákra világított rá, melyeket jobbik esetben mindenki tud, tapasztal, érez, csak félelemből, kényelemből, megszokásból lusta vagy gyáva változtatni rajtuk. A Dr. Csernus Imre -féle képlet egyszerű: az egót csak sokkterápiával lehet széttörni, amit a doki nagyon jól tud és alkalmaz. Aki nem tart önvizsgálatot és a saját hibáiból nem tanul, ne várja hogy élete jobb irányba fog előmozdulni. Csernus hitvallása szerint, reménytelen eset nincs, ha egy ember belesétál egy gödörbe a saját lábán, abból szintén a saját lábán ki is tud sétálni, mindig van kiút.
Ui: Veni, vidi, vici vagyis Jöttem, láttam, győztem helyett, Dr. Csernus Imre jött, egyeseket "szétszedett" és sikert aratott! Akinek nem inge, ne vegye magára!
A közönség is bevállalta!
